A minőségi kiadványainak köszönhetően itthon is sokak által kedvelt, német székhelyű – főként a jazz és a kortárszenei műfajokra specializálódott -ACT Music a kontinensünk egyik meghatározó lemezcégének számít. A lemezeik évről évre begyűjtik a rangos zenei díjak valamelyikét. Az alábbiakban néhány friss kiadványukra szeretnénk felhívni a figyelmet.
Tökéletes belépőt jelent az ACT Music által képviselt zenei világba a „Duo Art” sorozatban megjelent, Creating Magic című dupla korong. A 24 szerzeményt felvonultató kiadványon – Lars Danielsson-tól Ulf Wakenius-ig, Michael Wollny-tól Iiro Rantala-ig, Philip Catherine-től Martin Wind-ig és Leszek Mozdzer-ig – a lemezcég számos kiemelt muzsikusa szerephez jut. Ahogyan a sorozat címe is utal rá, ez a dupla album a zenei kettősökről szól. Nehéz lenne kifejezett kedvencet megjelölni a jól szerkesztett kiadványról, hiszen minden kompozíció más és más oldalról mutatja meg a jazz műfaj szépségét. Azonban, ha valaki csak tesztelni szeretné az albumot, akkor feltétlenül hallgasson bele a következő szerzeményekbe: „Pasodoble” (Lars Danielsson), „Polygon” (Michael Wollny), „Tears for Esbjörn” (Iiro Rantala).
A zongorista Michael Wollny fiatal életkora ellenére, számos sikeres albummal a háta mögött meghatározó muzsikusnak számít a német kiadónál. Az előadó jelenlegi saját triójában Tim Lefebvre bőgőzik és Eric Schaefer dobol. Velük közösen vonult a közelmúltban stúdióba, hogy elkészítsék a Weltentraum című albumot. A lemez anyaga főként más szerzők műveire épül, de néhány Wollny kompozíció (pl. a „When The Sleeper Wakes”) is helyet kapott rajta. Wollny zenéjének különlegessége többek között abban áll, hogy a klasszikus zenéből merítve ihletet építi fel a saját jazz világát. Például az „Engel” című saját szerzeményében itt-ott Mahler dallamok bukkannak fel. A 14 számos album olyan csemegéket tartogat – az említett két szerzeményen túl – mint, a „Nacht”, a „Little Person” és az „Un grand sommeil noir”. A kiadvány már az eddigi, rövid piaci szereplése során annyira sikeresnek bizonyult, hogy rövidesen elérhető lesz az anyag kétlemezes koncert változata is.
Két világklasszis egy albumon - talán így lehetne a legrövidebben jellemezni Martin Wind és Philip Catherine új lemezét - ami a New Folks címet viseli. A már lassan két évtizede New Yorkban élő német bőgős szakmai életútját jól reprezentálja, hogy olyan művészekkel koncertezett és / vagy szerepelt közös albumon, mint pl. Guidon Kremer, Pat Metheny, Clark Terry, Michael Brecker és John Scofield. Az első saját albuma 1993-ban jelent meg Gone With The Wind címmel. A bemutatkozó anyagot számos sikeres korong követte.
Ahogy mondani szokták a Philip Catherine már családi vonalon „kódolt” volt a zenei pályára. Ugyanis a nagyapja a Londoni Szimfonikusok elsőhegedűse volt. Bár az unoka a hegedű helyett a gitárt választotta és a műfajok közül a jazzbe szeretett bele a családi zenei hagyomány mégis folytatódik. Nem is akárhogyan, hiszen Catherine olyan muzsikusokkal játszott már együtt, mint pl. Larry Coryell és Alphonse Mouzon, valamint a hatvanas években tagja volt a Jean-Luc Ponty Quintet-nek. A bőgő király, Charles Mingus – akivel szintén több alkalommal is együtt zenélt – egyszerűen a „fiatal Django”-nak nevezte őt. Catherine a debütáló albumát (Stream) 1971-ben készítette el. Az azóta eltelt közel négy és fél évtized alatt annyi lemezen szerepelt, hogy oldalakat lehetne megtölteni a felsorolásukkal.
Már a gondolat is izgalmasan hangzik, hogy két ilyen kaliberű muzsikus közös albumot készít. Egy biztos a 13 számos korong - ami New Folks címmel került a boltokba - a jazzrajongók közül senkinek nem okozhat csalódást. A repertoárban jazz örökzöldek és az előadók saját szerzeményei követik egymást. Az előbbiek között olyan népszerű dallamokkal találkozhatunk, mint pl. a „Fried Bananas” (Dexter Gordon), a „How Deep Is The Ocean” (Irving Berlin) és a „Sublime” (Hank Jones). A saját szerzemények között pedig olyan dallamok kényeztetik a fület, mint a „Pivoine”, a „Song for D” és a „L’Eternel Desir”. A két muzsikus közös albuma minden szempontból a sokcsillagos kategóriába tartozik.
A zongorista, Iiro Rantala az egyik legismertebb finn jazzmuzsikusnak számít. Neve főként a Trio Töykeät névre hallgató formációjával vált ismertté. A triós szereplés mellett szóló zongora és duó albumokat is készített Rantala az elmúlt évek során. Két szóló lemeze a Lost Heroes (2011) és a My History Of Jazz (2012) kiadója már az ACT Music volt. A muzsikus legfrissebb munkája az Anyone With A Heart címet viseli. Rantala ezt a lemezét Adam Baldych (hegedű) és Asja Valcic (cselló) társaságában készítette. A 13 számos album kompozícióinak döntő többsége Rantala saját szerzeménye. Mindössze a repertoár második felében felbukkanó örökzöld, a „Somewhere Over The Rainbow” jelent kivételt.
A színes, gyakran klasszikus zenei alapokból építkező, olykor a kortárs zene irányába húzó album tartalmas hallgatnivalót jelent. A gazdag repertoárból az „A Little Jazz Tune” és a „Prayer” jelentenek igazi unikumot.
Két nagyszerű zenész, az angol zongoravirtuóz, Gwilyn Simcocok és az orosz nagybőgős, Yuri Goloubev közös munkája a Reverie At Schloss Elmau című album.
Yuri Goloubev a Moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban végzett 1995-ben. A saját tehetsége és a neves iskola kellő alapot biztosított a számára a meredeken felívelő karrierjéhez. Az elmúlt másfél évtized alatt a muzsikus több mint negyven országban koncertezett méghozzá a világ legnagyobb koncerttermeiben – közöttük a a new york-i Carnegie Hall-ban.
Nem járunk távol az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy Gwilyn Simcocok napjaink egyik legkeresettebb angol jazz zongoristája. Az elmúlt évek során számos, rangos zenei díjat begyűjtő művészt a szakma és a közönség egyaránt kedveli. De, ahhoz képest, hogy az elmúlt évek során albumok tucatjain jutott szerephez muzsikusként, a saját lemezei száma viszonylag szerény. 2007-ben készült a bemutatkozó korongja a Perception, amelyet két évvel később a Blues Vignette követett. A 2011-es albuma, a Good Days At Schloss Elmau már az ACT Music kötelékében született.
A két muzsikus közös albumára most kilenc szerzemény került, jelentős részüket együtt vagy önállóan komponálták. A kivételt mindössze a „Reverie”, Giovanni Bottesini műve jelenti. Amit a Gwilyn Simcocok - Yuri Goloubev kettőstől hallunk az varázslatos dallamvilágú, igazi léleksimogató zene.
Az album legszebb pillanatait a „Lost Romance”, a „Non Schumann Lied” és a „Vain Song” jelentik.
Honlap: www.actmusic.com
