Helyszín: BMC - Opus Jazz Club (Budapest)
Időpont: 2016.07.07.
Bognár Tamás, az Opus Jazz Club házigazdája úgy konferálta fel Branko Galoić zenekarának budapesti fellépését, hogy valami szokatlan, esszenciális produkciót láthat és hallhat majd az Opus közönsége, ugyanis a Zágráb közeléből származó zenekarvezető és az általa irányított nemzetközi „különítmény” olyan zenét játszik, ami minden kategória fiókból „kibújik”. Habár az együttes tagjai (Patrick Votrian - szouszafon, Raya Hadzieva - trombita, Chris Corstens - szaxofon, Igor Plzak – dob) képzett, jazz illetve klasszikus zenészek, amit mutattak az jelentősen eltért a „gyökereiktől”. Az általuk képviselt zenei világ leginkább a jazz, a rock és a tradicionális balkáni zene ötvözete. Budapesti koncertjük gerincét a zenekar tavalyi évben megjelent, Angel Song címet viselő albuma adta. A zenéjük egyedülálló lüktetése és a virtuóz dallamok sokszínűsége gyorsan magával ragadta a közönséget és különleges élményt nyújtott. A repertoárjukban – a „Devolje ples”-től, a „Pjesma andela”-ig és a „Till I’m 82”-ig) egymást követték az album legnépszerűbb felvételei. A balkáni zenében mindig nagy szerep jut a fúvósoknak, ebből fakadóan Branko Galoić zenekara is erős fúvós szekcióval dolgozik. Ráadásul az amerikai muzsikusnak, Patrick Votrian-nak köszönhetően egy viszonylag ritkán hallható hangszer a sousaphon is főszerepet kapott. A sousaphon csőhosszúsága megegyezik a tubáéval, a hangszerbe „be lehet” bújni, ilyenkor a billentyűk pont kézre álnak, a tölcsér viszont felfelé továbbítja a hangot. A súly nagy része a vállra esik, aminek következtében sokkal egyszerűbb cipelni, mint az átlag koncerttubákat. Votrian az est folyamán nem csak azt bizonyította, hogy remek muzsikus, hanem azt is, hogy jó humora van. A nagy „monstrummal” a vállán többször lesétált a színpadról és a hallgatóság sorai között szlalomozott. Olykor megállt egy-egy kiválasztott ember előtt, akinek személyre szóló bemutatót tartott. A zenekar többi tagját is dicséret illeti. Rendkívül tetszetős volt a bolgár származású trombitás, Raya Hadzieva játéka, amelyben egyszerre volt jelen a női lélek finomsága és a férfias erő, de a szaxofonos Chris Corstens és a dobos Igor Plzak is nagyon stabil tagja volt a csapatnak. Végül, de nem utolsó sorban értékelni kell a zenekarvezető munkáját is. Branko Galoić személyében egy szakmailag remekül felkészült, de ugyanakkor nagy kísérletező kedvvel megáldott muzsikust ismerhettünk meg. A koncerten gyakoriak voltak a kiállások, ami a gyakorlatban a fúvós szekciót érintette. Ekkor alkalmunk volt megtapasztalni, hogy a gitárosnak milyen jól fekszik a duóban történő muzsikálás. Egyaránt részünk lehetett gitár-dob és gitár-sousaphon duóban is.
Branko Galoić egyszerre volt felhőtlenül mulatságos és véresen komoly A zenekar a közönség nagy örömére rendesen kitöltötte az estét, még a két „félidő” közötti szünetet is minimálisra redukálták.
Egy érdekes adalék a végére. A koncert után beszélgettem a zenekar egyetlen női tagjával, a trombitán játszó Raya Hadzieva-val, akinek nagyon tetszett az Opus atmoszférája, viszont az nagyon furcsa volt a számára, hogy az emberek itt nem táncoltak. Fellépéseiken megszokott dolog, hogy a hangulattól „felrobban a ház”. Való igaz, hogy itt nem ugrott talpra a közönség, de a koncert utáni arcokat látva mindenki elégedetten távozott az Opus-ból.
