Helyszín: Opus Jazz Club, Budapest
Időpont: 2016-03-10
Igazi minőségi, francia jazzt hallgathattak azok, akik ellátogattak a Didier Levallet Quintet koncertjére, a budapesti Opus Jazz Clubba. Egy viszonylag új, néhány évvel ezelőtt alakult formációról van szó, persze ez korán sem jelenti azt, hogy kezdő muzsikusok léptek színpadra. Annál is inkább, hiszen a zenekart Európa egyik meghatározó bőgőse, Didier Levallet vezeti, aki már lassan öt évtizede van jelen a jazz vérkeringésében. Levallet az eddigi pályafutása során olyan zenészekkel játszott együtt, mint Ted Curson, Hank Mobley, Mal Waldron vagy Johnny Griffin. A hetvenes években a Perception free jazz kvartett tagja volt, az USA-ban Byard Lancaster (1974-1976) tenorszaxofonossal játszott és ekkor vezette a kizárólag húros és ütőhangszerekből álló Confluence zenekart is. A korai nyolcvanas években többek között Frank Lowe és Archie Shepp társaként illetve a Mike Westbrook Concert Band, a Chris McGregor’s Brotherhood Of Breath, valamint Tony Oxley vezette Double Quartet tagjaként játszott. A mostani kvintettjének az az egyik érdekessége, hogy három muzsikus hölgy képviseli benne a fúvós szekciót (Airelle Besson - trombita, Sylvaine Hélary - fuvola, Céline Bonacina - alt- és baritonszaxofon). A kvintett hangzásához a tapasztalt dobos François Laizeau teszi hozzá az alapvető ritmikai támogatást.
A zenekar a „Festival de la Francophonie” program keretében, a Voix Croisées című albumának bemutatójára érkezett Budapestre. A koncert repertoárban – a lemezről - olyan melódiák követték egymást, mint pl. az „Alicia’s Walk”, a „La jetée” és az „Aline On The Green”. Az összképet tekintve egy igazán kellemes zene hömpölygött a pesti éjszakában a francia muzsikusok jóvoltából. Az elhangzó számok döntő többsége „a fület kellemesen simogató zene” kategóriába tartozott. Talán két olyan kompozíció volt, ami a free jazz szellemében született, de ezek sem tartoztak az „elszállós” csak kevesek által érthető művek közé.
A koncert zárása, beleértve a ráadás számot is igen „tüzesre” sikeredett, ami annak volt köszönhető, hogy ekkor a műsorban az afro-jazz kapott főszerepet. Ez olyannyira lázba hozta a közönséget, hogy az nem igazán akarta az öltőzőbe engedni a fellépőket, további ráadásokat igyekezett „kikövetelni” magának, de a zenekar „készlete” – sajnos - egy ráadásban kimerült.
Aki szereti a fület simogató jazzt és lemaradt a koncertről az feltétlenül ismerkedjen meg a Voix Croisées című albummal.
