The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Mark Turner Quartet koncert

Helyszín: Budapest Jazz Club
Időpont: 2014. november 12.

Igazán nem lehet oka panaszra a budapesti jazzrajongóknak, hiszen szinte egymásnak adják a kilincset a világsztárok a Budapest Jazz Club (BJC) színpadán. Amíg néhány héttel ezelőtt Christian McBride zenekarát hallhatta a közönség, addig november 12-én a Mark Turner Quartetnek tapsolhattak.

Az amerikai muzsikust, Turner-t a világ egyik legfoglalkoztatottabb tenor szaxofonosát természetesen telt ház várta a fővárosunkban. A muzsikus népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy a közelmúltban megjelent – Lathe of Heaven címet viselő – saját albuma mellett, egy másik, szintén friss kiadványon (Stefano Bollani, Joy in Spite of Everything című albumán) szintén ő volt a fúvós szekció „felelőse”. Mind a két lemez a német ECM Records gondozásában jelent meg. Turner Pestre ugyanazzal a csapattal (Avishai Cohen-trombita, Joe Martin-bőgő, Marcus Gilmore – dobok) érkezett, akikkel az említett albumát készítette.

Az már az első perctől kiderült, hogy Turner nem a szavak embere vagy legalábbis nem akarja monológokkal szétszabdalni a koncertet, mint ahogyan az sok más előadónál előfordul. Ritkán beszélt és akkor is nagyon szűkszavúnak bizonyult. De, amit nem mondott el szóban, azt szerencsére megtette a hangszerével. Turner személyében egy nagyon dinamikusan és mély átéléssel játszó muzsikus ismerhettünk meg. Akinek az „energiakészletét” jól szimbolizálja az a tény, hogy a hozzávetőlegesen kétórás koncert után, még közel egy órán keresztül improvizálgatott magának az öltözőjében.

Nagyon gyakoriak voltak a színpadon a kiállások, szinte az volt a legritkább eset, amikor mind a négyen együtt zenéltek. „Alkalmi” duók és triók születtek a közönség előtt. Persze nem maradhattak el a szóló produkciók sem. A dolog érdekessége az, hogy a gyakori váltások nem eredményeztek töredezettséget a műsorban. Az egész anyag – ami döntően a lemez anyagára épült – nagyon profi módon volt összerakva és előadva. Turner egy órányi játék után néhány perces szünetről beszélt, ami a valóságban valamiért legalább félórásra „bővült”. Ez egy szempontból nem tett jót a koncertnek, mégpedig azért, mert a zenészek a hosszú pihenő alatt egy kicsit „kihűltek”. Így csak a folytatás második számára érték el azt a fordulatszámot, amin a pihenő előtt „működtek”, de aztán már hozták a színvonalat, amit az első félidőben megszoktunk tőlük. A második egy óra után még egy hosszabb ráadás is szerepelt a zenekar műsorában. Összességében kifinomult hangzás, rendkívül csiszolt, könnyed játék és sokirányú kísérletezés jellemezte a zenekar produkcióját. Turner-t gyakran emlegetik úgy, mint John Coltrane szellemi örökösét. Kétségtelen tény, hogy az amerikai muzsikus jól azonosítható coltrane-i gondolkodásmódjáról. Aki kedveli ezt a vonalat, de a koncertről lemaradt annak érdemes lesz legalább a lemezt beszereznie.

A zenekar trombitása, Avishai Cohen gyakorlatilag kettős szerepben érkezett hozzánk. A fő feladat, természetesen a zenélés volt, de mellette egyfajta terepszemlét is tartott nálunk, ugyanis december elején újra színpadra fog lépni a BJC-ben, persze akkor már a saját zenekarával.

A BJC koncertjei azoknak szólnak leginkább, akik nem több száz vagy ezer ember társaságában és nem száz, hanem egy „szomszéd asztalnyi” közelségből szeretnék hallani kedvenc muzsikusuk játékát.