Az L8-as tesztje után nem sokkal az L16 egy példányához is hozzájutottunk, bár a raktár polcán már az első alkalommal is ott feküdt, de úgy gondoltuk, kezdjük a kisebbel. Aztán eljött az ideje a 16-os tesztjének is, most kattintás után az is kiderül, valóban jobb-e a nagyobb…
Talán okosabb lett volna egy tesztben bemutatni és összehasonlítani a párost, mert a különbség csekély közöttük, szolgáltatások és csatlakozások terén pedig semmi. Kezdjük ott, hogy miben más.
Az L16 dió furnér felületéről azonnal felismerhető, a kistestvér fekete műanyag házával szemben elég éles a kontraszt. Képeken csak erről megkülönböztethető, mert a méretarányok azonosak. Ha a hangszóróvédő szivacsot eltávolítjuk, látszik a következő lényegi eltérés is, az L16-ba nem 2×2, hanem 2×3 hangszórót építettek be, egy középsugárzó dóm párossal bővült a hangszórókészlet. A mélysugárzó mérete szintén növekedett, egy pár 5,25 inches woofer feladata lett a mélyenergiák közvetítése, ehhez 50W-nyi támogatást kapnak a végfokok felől, csakúgy, mint a közepek és a magasak is, csekély torzítási szint (<0,1%) mellett. Tekintélyes 300W zenei teljesítményről beszélhetünk összességében, ami talán érzékelteti, mire is számíthatunk, ha megszólaltatjuk.
A mélyátvitelt reflexnyílások segítik a ház alsó lapján, a magas lábak feladata az optimális légrés biztosítása a hordozó felület (pl. asztallap) és a port nyílások között.
A szolgáltatások tehát ugyanazok, vagyis az L16 egy jól felszerelt vezeték nélküli dokkoló. Bluetooth (NFC) és AirPlay kompatibilis, emellett a szabvány 3,5-es vezetékes csatlakoztatás lehetősége is adott, A DLNA kompatibilitás pedig a hálózati integrációt segíti. A JBL készüléke az ingyenes szoftverének (MusicFlow app) felhasználásával képes a csatlakoztatott hálózatban elérhető zenei fájlok lejátszására is. Clari-Fi funkcióját aktiválva a kompresszált hangok tömörítési veszteségeit kompenzálhatjuk valamelyest az audio információk „újraépítésével”.
Mobil eszközeink töltésére egyszerre 2 USB aljzat is használható, valamint egy vezeték nélküli töltésre alkalmas „charging pad” melyet egy takaró panel eltávolítása után érhetünk el. A kezelés két kerek multi funkciós gomb egységről végezhető, ezekbe sikerült integrálni mindent, ami a vezérléshez szükséges. Stílusos, szép, átlátható.
És akkor a próba.
Egy álmos nyári vasárnap délután, mikor a kellemetlen időjárás miatt kis családom beszorult a házba – én meg a hálószobába - kezdtem neki a meghallgatásnak. A működtetést az L8 után már nem kellett felfedeznem.
Az első taktusok után önként vállalt magányomat megtörte a család döbbenete, a JBL-ből előtörő basszusok ugyanis alaposan megmozgatták a 15 négyzetméteres szoba levegőjét, bútorzatát és falait. Azt azonnal meg lehetett állapítani, hogy az L16 számára ez a szoba bizony kicsi, bár kulturált hangerő mellett azért lehet vele zenét hallgatni. Van egy stílusa, ami a rockos, popos, elektronikus műfajoknak kedvez, a klasszikusok elmélyült élvezetéhez semmiképpen nem ajánlanám. Az erőteljes basszus alap meghatározza a megszólalást, de szerencsére ezzel nem merül ki a tudománya, figyelmet követel a közép és magas tartomány is. Zenei téren valahogy elkalandoztam a múltba, így került elő a Metallica „Nothing Else Matters” c. felvétele. Élvezetes a gitárszóló, és hatásos a basszusok megindulása. Úgy fél hangerőig egészségesen és egységesen szól, felette már „elfogy a kraft” és kicsit hallhatóan torzítani is kezd, addig viszont nagyon jó.
Clint Eastwood & General Saint „Stop that train”-je következett. Egy funkyzene a javából. A szubtartomány mellett jó a felsőbasszus is, lendületes, sodró, gazdag hangzással. A ritmus és a lüktetés kifogástalan.
Tears for fears: Everbody Wants to Rule the World: Van hangulata és nem is egy tömbből szól, bár ekkora doboz esetében a klasszikus sztereo tér nekem azért hiányzik, ezt a nagyobb légterű szobák akusztikája és az ehhez hasonló, „teresebb” felvételek valamelyest pótolni képesek, kisebb helységekben viszont zavaró lehet. Persze ez is az elvárásoktól, s persze a kialakult szokásoktól függ.
Oasis Wonderwall: nem túl kimunkált előadás, ennek ellenére a JBL jól „nyomja”, visszahozza a 90-es évek hangulatát. Az Extreme nagy (és egyetlen) slágere a „More Than Words” érzelmes, lágy és kicsit száraz. Az akusztikus gitár kísérte ének nem feszegeti a JBL határait, s ahogy szinte mindig, most is jó hallgatni.
AZ L16 könnyűzenére termett (teremtett) szerkezet, a retro kinézet és a legmodernebb technológiák találkozása. Dögös hangzása leginkább a fiatalok ízlésvilágával fog találkozni, a sikerhez azért még szükség lesz a papa vagy mama vaskos pénztárcájára is, mert az L16-ost nem mérik olcsón. Olyannyira, hogy árából akár egy sztereo rendszert is kap(hat)unk. Kinek a pap, kinek a papné, ezt mindenki döntse el maga.
