A BMC Records azon lemezcégek közé tartozik, amelyik nem „csak” kiadja a kötelékébe tartozó muzsikusok albumait, hanem lehetőséget is biztosít számukra arra, hogy az európai szintű koncerttermében, az Open Jazz Club-ban élőben bemutassák a kompozícióikat. A lemezcég leginkább a klasszikus és kortárs zenére és a jazzre fókuszál a kiadványaiban. Ezekből ismerkedhetünk meg most néhánnyal.
Grencsó Istvánt nyugodtan nevezhetjük az egyik legkreatívabb hazai szaxofonosnak. Az általa vezetett Open Collective koncertjei mindig élményszámba mennek, hiszen a muzsikusok produkciója igazi energiabomba. Habár nem koncertfelvételről van szó, mégis mindenki könnyen megértheti a zenekar (Grencsó István- tenorszaxofon, basszusklarinét, fuvola, Pozsár Máté – zongora Benkő Róbert – nagybőgő új Miklós Szilveszter – dob, ütőhangszerek) új lemezét hallgatva, hogy mit is jelentette az előbbi mondat… A Flat-Síkvidék címet viselő, szűk egy órányi játékidejű albumon nyolc felvétel kapott helyet. A kompozíciók döntő többsége Grencsó saját szerzeménye, kivételt mindössze a „Csinálósi erdőn” c. szerzemény jelent, ami egy népdal, de ez is a zenekarvezető hangszerelésében hallható.
Habár azt eddig is tudtuk, hogy a jazz az egy mindent magába fogadni képes műfaj, de, azt talán kevesen gondolták, hogy egy komplett jazzalbum szólhat a kacsacsőrű emlősről. Pedig, most ennek lehetünk fültanúi, ugyanis az egyik legizgalmasabb európai jazzénekes a német Michael Schiefel és két zenésztársa (Jörg Brinkmann- cselló és elektronika, Lukács Miklós- cimbalom) pont erről az állatról mesél történeteket a Platypus trio című albumán. A fura állatról szóló bájos régi aboriginal „tanmese” elemeiből felépített lemezen tökéletes szimbiózist alkot Schiefel elektronikával is fűszerezett egyedülálló éneklése és játékos humora, valamint a német csellista, Jörg Brinkmann és a kiemelkedő tehetségű hazai cimbalmos, Lukács Miklós alkotta szokatlan hangszerpáros mindvégig eleven, friss, ritmikus hajtóereje és igen mély érzelmi kifejezésmódja. A Platypus trio című albumon bő 50 pereces játékidő mellett 8 kompozíció kapott helyet. Egy kivételével („A Dreamtime Platypus”) valamennyi számot a német énekes írta.
Bacsó Kristóf szólistaként, hangszerelőként és zeneszerzőként eddig is fontos közreműködője volt a Modern Art Orchestrának, a 2009-es Ecletic Path lemezük egyharmadát már ő jegyezte szerzőként.
A Circular egy hosszan érlelt komponálási folyamat összegzése, a kiemelkedő szaxofonos-szerző utóbbi évekbeli személyes élményeit és érzéseit transzformálja zenei nyelvre. Korábbi és új Bacsó-szerzeményekből álló anyagának különféle – kortárs jazz, klasszikus illetve magyar népzene – építőelemeiből az élet körforgását reprezentáló koherens mű született nagyzenekari tolmácsolásban. Játékosság és fájdalom, örök gyermeki lelkület egy érett felnőtt érzéseibe ágyazva, életöröm és elmélyültség harmonikus együttese árad a lemezből. A tavalyi év őszén rögzített albumra egy órányi játékidő mellett 7 szerzemény került. A repertoárban éppen úgy megtalálhatjuk a lélegzetvételnyi hosszúságú kompozíciókat (pl. a címadó „Circular” 2:01), mint a hosszabb kifejtős tételeket (pl. a „Lunar Dance” 12:33 és a „Child’s Space” 11:44).
Mindig van abban valami ünnepélyesség (és talán egy kicsit misztikum is) amikor egy olyan közismert, külföldi mű kerül színpadra, ami sok szállal kötődik hazánkhoz. Ezek közé tartozik Mahler 1 szimfóniája is, amelynek az ősbemutatójára, éppen 125 évvel ezelőtt, 1889. november 20-án a budapesti Vigadóban került sor a 29 éves szerző vezényletével és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának közreműködésével. Az ekkor 5 tételes művet Mahler többször is átdolgozta, végül az 1896-os Berlinben előadott 4 tételes változat vált közismertté. Noha az ősbemutató partitúrája a mai napig nem került elő, egy következő öt tételes változat fennmaradt, ennek Blumine tételét a végleges változatba másodikként beillesztve vezényelte Kocsis Zoltán – a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élén - a művet a jelen CD-n hallható formában.A felvételt a Magyar Rádió készítette 2004. február 29-én és március 30-án, Budapesten, a Zeneakadémia koncerttermében.
Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a szaxofonos Tóth Viktor Aura Trióját az egyik legerősebb jazzformációnak minősítjük a műfaj hazai palettáján. Ha, megnézzük kik is játszanak ebben a zenekarban, akkor beláthatjuk, hogy nem túlzás az iménti kijelentés, hiszen a cimbalmos Lukács Miklós és a bőgős Orbán György nem csak itthon számít sokat foglalkoztatott zenésznek, hanem külföldön is. Természetesen a sok formációban is aktív Tóth Viktor mellett sem mehetünk el szó nélkül, ugyanis a harmincas generáció egyik legtehetségesebb szaxofonosáról van szó. Akinek a korábbi - Hamid Drake-kel és Szandai Mátyással készült - Climbing With Mountains című lemeze néhány éve, itthon az év jazzprodukciója volt. A folytatást nemrég rögzítették, az album várhatóan tavasszal kerül a boltokba. Hasonló babérokra tört a közelmúltban elkészült új korong, a „Szemed kincse” is, amit az idei év tavaszán rögzítettek a bevezetőben is említett Open Jazz Club-ban. Kizárólag Tóth Viktor saját kompozícióit tartalmazó hatvan perces repertoár kilenc számot foglal magába. Ezek közül a „First & Second” és „Az éjszaka zenéje” számíthat kiemelt figyelemre.
A lengyel jazzénekes Grzegorz Karnas és a világhírű cimbalmosunk, Lukács Miklós együttműködése már több éves múltra tekint vissza. Az első közös koncertezésük 2011-re datálható. Ráadásul a fellépés annyira sikeresnek bizonyult, hogy abból még lemez is született Audio Beads címmel, ráadásul nem is akármilyen. A 2012-ben megjelent korong a New York City Jazz Record éves listáján a Best of 2013 Vocal Releases címet érdemelte ki. Karnas úgy gondolta, hogy eljött az ideje annak, hogy elkészüljön a lemez folytatása, a Vanga. A lengyel énekes ismét Lukács Miklóst hívta meg a triójához (Michał Jaros – nagybőgő Sebastian Frankiewicz – dob). Az Opus Jazz Clubban adott koncertjükön, illetve a BMC stúdiójában rögzített – 51 perces, 9 kompozíciót tartalmazó - anyag az előző album zeneiségét folytatja és építi tovább. Ezúttal a múlt század híres bolgár jövendőmondója, Baba Vanga jóslatai-víziói köré épül fel a lemez, mely így egyszerre realista és misztikus, sodró és pszichedelikus, szívbemarkoló és meghökkentő, s olykor még kacagásra is ingerlő... Mivel több szerzős albumról van szó, ezért a sokféle gondolkodás találkozásának hatására a repertoár igazán sokszínűvé válik. A zenék többségét Karnas komponálta, kivéve Fin d’été (zene: Michał Tokaj), Vanga (szöveg: Baba Vanga próféciái), Słodka (szöveg: Ryszard Riedel), Bye Bye Blackbird (zene: Ray Henderson, szöveg: Mort Dixon), Nie płacz Ewka (zene: Zbigniew Hołdys, szöveg: Bogdan Olewicz).
Honlap: www.bmcrecords.hu
