Chris Rogers: Voyage Home

Egyszerre különleges zene csemege és főhajtás a jazz műfaj ikonikus alakjai előtt az amerikai trombitás, Chris Rogers debütáló albuma, a Voyage Home. A felvételek általunk nem ismert okból kifolyólag több mint másfél évtizedig a „fiók mélyén lapultak”, most szerencsére előkerültek és mára már lemezes alakot is öltöttek. A lemezen több olyan muzsikust is hallhatunk, akik azóta már az égiek zenekarában játszanak.

Itt most a néhai tenorszaxofon királyra, Michael Brecker-re valamint Chris Rodgers édesapjára, a harsonás Barry Rodgers-re gondolok. A 9 kompozíciót tartalmazó albumon a funky-tól („The Mask”) a bebop-ig („Six Degrees”) számos műfaj képviselteti magát. A számok többségének van egy közös vonása. Mégpedig az, hogy valakinek címezi őket az előadó. Így például a „Whit’s End” Breckernek szól, a „Ballad for B.R.” az édesapjának állít emléket, a „Rebecca” Ray Barretto-nak, az „Ever After” pedig Mike Lawrence-nek van címezve. Habár a kompozíciókat – mind komponálásban, mind az előadásban – mérnöki precizitás jellemezi, mégsem válnak „hideg” darabokká, megmaradnak élő organizmusnak. Annak ellenére, hogy a résztvevők rendkívül bravúrosan játszanak, a lemezen a virtuozitás egyikük esetében sem válik kiüresedett, csupán technikailag kidolgozott profizmussá, hanem mindvégig jelen van benne az alázatos muzsikus. Chris Rogers-nek jellegzetes és modern, de a hagyományt mindig tiszteletben tartó stílusa van, amelynek köszönhetően keresett muzsikusnak számít a tengerentúlon. Vélhetően a remek bemutatkozó albumának köszönhetően itthon is sok zenebarátnak „bevésődik” majd a neve.

Közreműködnek:

Chris Rogers-trombita és billentyűsök; Michael Brecker-tenorszaxofon; Ted Nash-tenorszaxofon és altszaxofon; Steve Khan-gitár; Xavier Davis-zongora; Jay Anderson-nagybőgő; Steve Johns-dobok; Barry Rogers-harsona; Roger Rosenberg-baritonszaxofon; Art Baron; Mark Falchock-szintetizátor; Willie Martinez-kongák és egyéb ütősök

A lemezen található számok listája: