The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Norma Winstone koncert

Helyszín: Opus Jazz Club (Budapest)
Időpont: 2015-04-23

Április 23-án este egy újabb – a német ECM Records kötelékébe tartozó – „nagy név” látogatott el a Budapest Music Center Opus Jazz Clubjába. Az angol jazzénekesnő, Norma Winstone a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében lépett fel Budapesten. Habár a jazzdíva több lemezcéggel is dolgozott az elmúlt évtizedek során, a karrierjében a legmeghatározóbbnak mégis a német ECM Records bizonyult.

Az Azimuth trió tagjaként 1977 és 1995 között öt albumot készített náluk. De szerepelt az ECM ikonikus alakja, a nagyszerű bőgős Eberhard Weber 1979-es lemezén a Fluid Rustle-n is. A saját zenekarával 2007-ben debütált, a német kiadónál a Distances című koronggal. A legutóbbi albuma Dance Without Answer címmel került a boltokba.

NW02Az énekesnő meglehetősen ritka felállású trióval dolgozik, hiszen az ének-basszusklarinét (és szopránszaxofon) - zongora formáció nem mondható tipikusnak, viszont a gyakorlatban nagyon jól vizsgázik. A csütörtöki estén jól látható volt, hogy egy nagyon összeszokott csapat áll a színpadon. Persze ezt támasztja alá, a sok éves közös munka eredményeként elkészül három albumuk is, amelyek nagy megbecsülésnek örvendenek a jazzrajongók körében. Tulajdonképpen egy nemzetközi formációról van szó, hiszen az énekesnő angol, a zongorista Glauco Veiner olasz és az egyszemélyes fúvós szekciót képviselő Klaus Gesing pedig német. Ennek eredményeként a közös játékukban érezhetően jelen volt a kultúrák találkozása is. Veiner az olaszok könnyed eleganciáját, Gesing pedig a német precizitást hozta a produkcióba.

NW01Természetes módon a budapesti koncert középpontjában az énekesnő legutóbbi lemeze, a Dance Without Answer állt. Ennek a kiadványnak a gazdag repertoárjából szemezgetett a jazzdíva. Feldolgozások és saját szerzemények egyaránt megszólaltak az előadásában. Az előbbiek igen széles stíluspalettát képviseltek, hiszen a kultikus dalszerzők (Nick Drake és Tom Waits) szerzeményeitől egészen Madonnáig terjedt a skála. Az énekesnő saját dalait (és a feldolgozásait) lírai hangvétel és különleges atmoszféra jellemezte. Winstone láthatóan nem csak pusztán előadta a dalokat, hanem aktív, olykor drámai szereplőként végig jelen volt a számok által megjelenített kis „történetekben”. A mostani koncert (és a lemezek) alapján egyértelműen kijelenthető, hogy jól választotta ki – sok évvel ezelőtt – az énekesnő a muzsikusait, hiszen két remek zenészt ismerhettünk meg Veiner és Gesing személyében. Játékukkal koszorúként ölelték körül a brit énekesnő csodálatos hangját.

A közönség a remek produkción túl, láthatóan „vevő volt” az énekesnő közvetlen, sztárallűröktől mentes viselkedésére is. Sajnos az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy volt a közönségnek egy kis hányada az Opus Jazz Club galériáján ülők közül, akik számára az étterem fontosabb volt a színpadi produkciónál. Hangos beszélgetésük láthatóan zavarta az énekesnőt, aki előadása közben többször is felnézett a „hangforrás” irányába…

A koncert után sokan voltak olyanok, akik otthon szerettek volna „ismételni” és ezért gyorsan „begyűjtötték” maguknak az énekesnő legújabb korongját. Ezzel felvállalva annak a „veszélyét” hogy, aki egyszer belép a Winstone által képviselt zenei világba, az onnan nehezen „szabadulhat”. Egyenes következményként egyre erősebb vágy ébred majd benne az énekesnő korábbi albumai iránt is…