Helyszín: Opus Jazz Club, Budapest
Aki igazán fület simogató jazzre vágyott, annak tökéletes választás volt a Pawel Kaczmarczyk Audiofeeling Trio koncertje. Az előzetes várakozásoknak megfelelően telt ház fogadta a budapesti Opus Jazz Club színpadára lépő muzsikusokat. A krakkói születésű, a harmincas évei elején járó zenekarvezető, Kaczmarczyk korán bekerült a jazz „vérkeringésébe” Lengyelországban. Első albuma, több mint egy évtizeddel (!) ezelőtt jelent meg Live címmel (Kaczmarczyk/Barański/Dobrowolski Trio).
Az elmúlt évek során több formáció tagjaként számos lemezt készített. Zenei karrierjében az igazi áttörést a 2009-es év hozta, ugyanis Európa egyik vezető lemezcége, az ACT Music kínált neki szerződést. A kontraktus eredményeként elkészült a Complexity in Simplicity című korongja. Az album egy igen erős ajánlólevelet jelentett az európai jazz színtéren A kiadványt azzal az Audiofeeling Trio-jával készítette, amelyikkel most nálunk is fellépett, az eltérés annyi, hogy Maciej Adamczak-et Kuba Dworak váltotta a bőgő mellett. A trióban továbbra is Dawid Fortuna dobol(t).
Budapestre a Hevhetia kiadónál a közelmúltban megjelent Something Personal című lemezük anyagával érkeztek. Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy egy végtelenül finom anyagot tartalmazó albumról van szó. Ez a lemezt idéző lehelet vékony ecsetvonásokból megalkotott kép jelent meg a hallgatóság előtt a koncert során is. A repertoárban - többek között – olyan, remek kompozíciók követték egymást, mint a „Crazy Love”, a „Sunrise” és a „Something Personal”. Az ilyen albumokat szokták „belépőnek” javasolni a műfajjal most ismerkedők számára.
Kaczmarczyk szinte a koncert kezdetétől euforikus állapotban játszott. A külső szemlélőnek úgy tűnt, mintha szabadon járkált volna az általunk érzékelhető és a legtöbb ember számára elérhetetlen magasabb dimenziók között. A trió másik két tagja, Dworak és Fortuna remek teljesítményt nyújtott ugyan, de nem mindig tudták tartani a „lépést” a „főnökkel”.
A koncert végén a közönség nem igazán akarta a zenészeket az öltőzőbe engedni. Kaczmarczyk-ék érezték, hogy egy nagyon zeneértő hallgatósággal van dolguk és ezért a szokásos, egyszámos ráadás helyett egy extrahosszú bónusszal búcsúztak Budapesttől.
Ez a koncertélmény minden bizonnyal a hallgatóságból mindenkit kirántott a szürke hétköznapokból és egy másik dimenzió hullámhosszára hangolta át jelenlévők agytekervényeit.
